Október 23-hoz közeledve, a Rákóczi Szövetségnek köszönhetően, múlt századi eseményeket idézhettünk fel az egynapos történelmi kiránduláson. Úticélunk Marosvásárhely volt.
Október 16. volt, igazi őszies idő, hűvős, borús többnyire esős nap, ami a buszon nem volt érzékelhető, ugyanis alig indultunk el, az osztály máris rákezdett az ismerős énekekre. Meg se álltunk Marosvásárhelyig, fél 11-et írtunk, amikor a központban, a vár mellett a buszról leszálltunk. Első uticélunk az ’56-os templomkerti kopjafák voltak, amelyet hamar meg is találtunk és kezdődött is a történelmi óra első része, osztályfőnökünk Pál László által. Igaz, hogy nem történelem szakos az oszink, de jól ismerte az ’56-os forradalom eseményeit, mi annál kevésbé, vagy egyáltalán nem is tudtuk, hogy hová is tegyük.
Elkezdett szemerkélni az eső, szerencsére csak pár percig tartott, így egy 15 perces séta után felkerestük a Holokauszt emlékszobrot, ahol következett a történelem óránk második felvonása. A holokausztról már többen hallottunk, szüleinktől, nagyszüleinktől, filmekből már ismerős volt a koncentrációs táborok fogalma, a deportálás, kivégzések stb. Itt egy kisebb beszélgetés is kialakult, betudtunk mi is csatlakozni a történelem órába, hisz jobban ismertük a II. világháború eseményeit, mint az ’56-os forradalmat.
Harmadik úticélunk Marosvásárhelyen A volt politikai foglyok. A Szovjetunióba hurcoltak. A kommunizmus áldozatainak emlékműve volt. Történelmi óránk harmadik felvonása már jóval közelibb volt ránk nézve is, hiszen ismertük szüleinktől, nagyszüleinktől a kommunizmus szörnyűségeit, hallottunk a politikai foglyokról, illetve voltak olyan nagyszülők akik megjárták az orosz fogságot, így ezt a történelmi időszakot mi is jobban átérezhettünk.
Történelmi óránk itt nagyrészben le is zárult, még egy helyszín marad a székelyudvarhelyi Üldözöttek és áldozatok emlékmű. De mielőtt búcsút vettünk volna Marosvásárhelytől, megnéztük a város főterét, a Nemzeti Színházat, megcsodálhattuk a kultúrpalotát, majd ellátogattunk az állatkertbe is és még szabadidőnk is maradt kis vásárlásra, nézelődésre, mielőtt utnak indultunk volna. Alig indultunk el, el is kezdett esni, így Székelyudvarhelyre érkezve gyors fényképet csináltunk az Üldözöttek és áldozatok emlékműnél, majd osztályfőnökünk a buszon megtartotta az utolsó történelmi órát is.
Elmondhatjuk, hogy hasznos történelmi utazásban volt részünk, voltak események, amiket nem tudtunk kötni időpontokhoz, de a mai nappal, ha egy kicsivel is, de többet tudunk a múlt századi eseményekről. Köszönjük a Rákóczi Szövetségnek, hogy részt vehettünk ezen a történelmi utazáson.
Pál László és a X. C osztály
Vissza